Can you feel the love... Elton J.
Tegnap rájöttem, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere. Ha ez nem is teljesen igaz, az már biztos, hogy igaz szerelemre leltem az életben.
A párommal ma vagyunk 2,5 évesek bár elég sok mindenen keresztülmentünk együtt, ilyet még sohasem éreztem mint tegnap.
Szerintem aki olvassa, az tudja hogy mi történt velem április 6-án.
Éppen a KÖKI-be tartottunk kettecskén, hogy találkozzunk Reni barátnőmmel, mikor elütött engem egy betegszállító MENTŐ!!! a zebrán. Ez után sok bonyodalom következett amit nem részleteznék.. Ha visszagondolok folyton kiver a víz..
Szóval tegnap anya felhívott egy nőt aki látta az egész balesetet, és borzasztóan megviselte az egész. Kérdezgette, hogy vagyunk, és hogy a párom hogy viseli ezt az egészet, hiszen ő el sem tudja képzelni milyen borzasztó lehet ezt átélni.Neki is van két vele egykorú fia, és soha nem kívánná nekik hogy ilyesmin menjenek keresztül.
Aztán megkérdezte, hogy mennyi ideje vagyunk együtt, mert látszott rajtunk, hogy milyen erős kapcsolat van köztünk. Ahogy a szerelmem odaszaladt hozzám felültetett a betonról és magához szorított.. (jó tudom nem szabadott volna felültetnie, de teljesen sokkhatás alatt volt..)
Leírhatatlan volt az arckifejezés amit látott..
Sajnos pontosan visszaadni amit ő mondott nem tudom, de nagyon sajnálom szerencsétlent.. Remélem hamarosan kiheveri..
A történet ezen részét tegnap hallottam és azóta is kattog az agyam..
Tudjátok néha balga módon kétségbe vonom, hogy a kapcsolatunk ugyanolyan erős-e.. Ezek után semmilyen további bizonyítékra nincs szükségem. Nagyon szeretem őt, teljes szívemből.
Bár annyira szeretném azt hinni, hogy együtt fogunk megöregedni, megeshet, hogy a sorsunk nem így alakul.
Ha nem is leszünk mindig együtt egy dologban biztos lehetek:
Legalább egyszer az életemben valaki őszintén, teljes szívéből szeretett..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése